„Zsuzsi jelmondata Barabara Johnson nyomán:. „Sose hagyd, hogy egy probléma megoldása fontosabb legyen, mint szeretni egy embert”  A tizenhárom éves Zsuzsi tíz százalék esélyt kap orvosaitól a túlélésre. Édesanyja szupernyolcas búcsúfilmben még egyszer utoljára megörökíti kislánya mosolyát, mozdulatait, integetését. Az egész hetedik osztály egy percig áll vigyázzban pisszenés nélkül, amíg Zsuzsit műtik. Túléli a műtétet? Megélheti-e a felnőttkort? Lehet-e anyuka? Ilyen és hasonló kételyek között nevelkedik szerető szülői házban Sallai Zsuzsanna. Az önéletrajzi regény szerzője egyszerre rendkívüli és hétköznapi ember. Hivatásos túlélő, négy gyermek édesanyja, restaurátor, naplóíró, sportklubelnök. Zsuzsi minden lépésével, könyve minden lapján azt üzeni, hogy éljünk, higgyünk, szeressünk. A Pomázi Futó Bajnokok elnöke hiteles tanúságtevő, igazi bajnok, akit visszadobtak az életbe. Történetével példát mutat és bizonyítja, hogy nincs lehetetlen, minden csak a hitünk szilárdságán, kitartásunkon, bátorságunkon és szorgalmunkon múlik. Sallai Zsuzsanna megtanítja az olvasót arra, hogy a küzdelmet a legreménytelenebb pillanatokban sem szabad feladni. Ezt pedig életének eseményeivel bizonyítja, amit ugyancsak hihetetlennek képzel az olvasó. Továbbá arra is megtanít Zsuzsa, hogy segítség nélkül ezek a rendkívüli eredmények sem tudnának megszületni. Szükséges hozzájuk a család, a barátok, az orvosok és az egész környezet hozzáállása, imája, hite, illetve támogatása és összefogása. Kötelező olvasmány a kétkedőknek, a reményteleneknek, az elégedetlenkedőknek, a veszteségtől szenvedőknek és az életet szeretőknek egyaránt, mely megtanít hinni, küzdeni, talpra állni, örülni, szeretni.’